Vajon hol kezdődik egy ember története? A születésénél? A fogantatásánál? A gyermekkorában? Vagy talán még korábban?
Ez a kérdés évek óta foglalkoztat. Minden emberi történet, amelynek segítőként részese lehetek, újra és újra megerősít abban, hogy válaszaink egy részét nem találhatjuk meg pusztán saját életünk idővonalán.
Az EREDŐ számomra nem egy módszer neve. Sokkal inkább egy szemlélet, amely meghatározza azt, ahogyan az emberre és az emberi sorsra tekintek.
Hiszem, hogy minden emberben jelen van az Eredő: egy lényegi mag, amelyből valódi önazonosságunk és életünk iránya fakad. Ennek megismerése, az emberi élet egyik legfontosabb feladata számomra.
Ez azonban ritkán egyszerű út. Személyes tapasztalatok, családi történetek, és akár több életen átívelő megélések rakódnak rá, akár a hagymára a héja.
A segítői munka ezért számomra nem arról szól, hogy megjavítsuk magunkat. Sokkal inkább arról, hogy a különböző rétegek megértésén és átdolgozásán keresztül kapcsolódjunk önmagunkhoz.
Mit jelent számomra az Eredő?
Azt a belső minőséget, lényeget jelöli, amely minden emberben jelen van még akkor is, amikor fájdalmak, veszteségek, családi mintázatok vagy az élet nehézségei eltakarják.
Nem hiszem, hogy az ember azonos a múltjával és a traumáival. És abban sem hiszek, hogy egyetlen módszer vagy nézőpont elegendő lehet egy emberi sors teljes megértéséhez.
Éppen ezért munkám során az emberi történetet három egymásra épülő és egymással összefüggő rétegben szemlélem.
Az első réteg: a személyes történet
Mindannyian megérkezünk egy családba, egy élethelyzetbe és egy sajátos kapcsolati közegbe. Fogantatásunktól kezdve folyamatosan formál bennünket mindaz, amit átélünk.
A családunk légköre, a szüleinkhez és más fontos személyekhez fűződő kapcsolatunk, gyermekkorunk örömei és veszteségei, valamint a szeretet megtapasztalása vagy annak hiánya egyaránt hozzájárulnak személyiségünk és belső világunk kialakulásához.
Ezen a rétegen többek között azt vizsgáljuk:
- Milyen meggyőződéseket alakítottunk ki önmagunkról és a világról?
- Milyen alkalmazkodási és megküzdési módok segítettek bennünket egykor?
- Mely kapcsolati mintázatok ismétlődnek újra és újra az életünkben?
- Hogyan hatnak múltbeli tapasztalataink jelenlegi döntéseinkre, érzéseinkre és kapcsolatainkra?
A személyes történet megértése önmagában is felszabadító lehet. Segíthet felismerni, hogy számos működésünk nem velünk született tulajdonság, hanem egykor szükséges válasz volt arra a környezetre, amelyben éltünk.
A második réteg: az örökölt történetek
Ahogyan egy fa sem létezhet gyökerek nélkül, úgy mi sem létezünk önmagunkban. Mindannyian egy családi rendszer részei vagyunk, amelynek története jóval a születésünk előtt elkezdődött.
Tapasztalataim szerint nem mindig kizárólag a saját érzéseinket, félelmeinket vagy konfliktusainkat hordozzuk. Őseink veszteségei, traumái, kimondatlan történetei, lojalitásai és kapcsolati mintázatai generációkon keresztül tovább élhetnek bennünk.
Nem azért, mert a családi múlt megváltoztathatatlan végzet lenne, hanem azért, mert mély kapcsolatban állunk azokkal, akiktől az életet kaptuk.
Család- és rendszerállítás-vezetőként azt tapasztalom, hogy amikor ezek a rejtett összefüggések láthatóvá válnak, lehetőség nyílhat arra, hogy elkülönítsük a saját történetünket attól, amit szeretetből, lojalitásból vagy tudattalan azonosulásból addig tovább vittünk.
Ilyenkor nem a családunktól távolodunk el, hanem tisztább és szabadabb módon kapcsolódhatunk hozzá. Visszakerülhet hozzánk a saját helyünk, felelősségünk és életünk.
A harmadik réteg: a lélek útja
Hiszem, hogy vannak olyan találkozások, élethelyzetek és ismétlődő tapasztalatok, amelyek túlmutathatnak személyes és családi történetünkön.
Ezt a harmadik réteget nevezem a lélek útjának.
Ebben a szemléletben beszélhetünk egyéni, családi vagy akár csoportkarmáról is. A karma számomra nem büntetést, jutalmat vagy valamiféle erkölcsi ítéletet jelent. Semmiképpen sem azt, hogy valaki megérdemelte a nehézségeit vagy a szenvedését.
Sokkal inkább olyan törvényszerűségként tekintek rá, amely bizonyos tapasztalatok, kapcsolatok és élethelyzetek felé irányíthat bennünket. Ezeket nem feltétlenül választjuk egy szabad, mindentudó állapotból, hanem egyszer csak kapcsolatba kerülünk velük, mert valamilyen módon összefüggenek azzal, amivel dolgunk van, és amelyek fejlődési lehetőséget hordozhatnak számunkra.
Ebből a tágabb lelki történetből tekintve más jelentést kaphat az is, hogy milyen családi rendszerbe érkezünk, milyen transzgenerációs örökséget hordozunk, kik lesznek életünk meghatározó szereplői, és milyen kapcsolati vagy élethelyzeti ismétlődésekkel találkozunk.
Ez nem azt jelenti, hogy minden fájdalomra egyszerű magyarázatot kell találnunk, vagy hogy a szenvedést spirituális jelentéssel kell felülírnunk. Sokkal inkább annak a lehetőségét jelenti, hogy idővel megérthessük: miért éppen ezekkel a témákkal, ezekben a kapcsolatokban és ebben a családi közegben találkozunk.
Regresszív terapeutaként ezt a mélyebb összefüggésrendszert is figyelembe veszem. Ugyanakkor soha nem feltétele a közös munkának. Ez csak egy lehetséges nézőpont.
Az integrált emberkép
Az EREDŐ szemlélete tehát, egy olyan megközelítés számomra, amelyben az ember egyszerre testi, érzelmi, kapcsolati, társas és spirituális lény. Egyszerre hordozza saját életének tapasztalatait, családja örökölt történeteit és egy nála nagyobb lélektörténet lehetőségét.
A módszert mindig az emberhez és az aktuális folyamathoz igazítom, nem pedig az embert próbálom egy előre meghatározott módszer kereteibe illeszteni.
A gyógyulás számomra
A gyógyulás nem a múlt eltörlését és egy hibátlan állapot elérését jelenti.
Hanem a kapcsolódást!
Kapcsolódást önmagunkhoz.
A testünkhöz és az érzéseinkhez.
A személyes történetünkhöz.
A családunkhoz és a gyökereinkhez.
A lelkünk útjához.
A közös munka során abban kísérlek, hogy megérthesd mindazt, ami formált, megkülönböztesd azt, ami valóban hozzád tartozik attól, amit magadra vettél, és fokozatosan visszatalálj ahhoz, ami mindezek alatt mindig is jelen volt.
A saját Eredődhöz.