Sokaknál eljön az a pont az önismereti úton, amikor már nem azt kérdezik: „Miért velem történt?”, hanem azt: „Miért éppen ez történt velem?”
Miután megértjük, hogyan formált bennünket gyermekkorunk. Megismerjük a családi rendszerünk örökölt mintázatait. Sok minden a helyére kerül.
Mégis azt tapasztalom, hogy bizonyos kérdések továbbra is nyitva maradnak.
Miért éppen ebbe a családba születtem? Miért éppen ezek az emberek váltak életem meghatározó szereplőivé? Miért vonz ugyanaz a téma újra és újra?
Vannak helyzetek, amelyekre a személyes és a transzgenerációs történeten túl egy tágabb nézőpont felé nyitnak. Ezt nevezem a lélek útjának.
Nem mindenki ugyanazon a szemüvegen keresztül nézi a világot
Nem hiszem, hogy ugyanabban kell hinnünk ahhoz, hogy valódi változás történhessen. Sokan kizárólag pszichológiai vagy rendszerszemléleti keretek között szeretnének önismereti folyamatban dolgozni, és ez számomra teljesen rendben van.
Az EREDŐ szemléletében a harmadik réteg egy lehetőség. Egy tágabb perspektíva. Nem egy kötelező, nélkülözhetetlen magyarázat.
Mi a karma számomra?
A karma szóhoz rengeteg értelmezés kapcsolódik.
Sokan büntetésre gondolnak. Vagy arra, hogy valaki biztosan „megérdemelte”, ami vele történt.
Számomra a karma nem erkölcsi ítélet. Sokkal inkább egy olyan törvényszerűség, amely összefüggéseket teremt. Amely bizonyos tapasztalatok felé vezet bennünket.
Nem azért, hogy szenvedjünk. Hanem azért, hogy fejlődhessünk.
Valóban mindent mi választunk?
A modern spirituális világban gyakran hallani azt a gondolatot, hogy a lélek még a születése előtt kiválasztja a szüleit, a betegségeit, a traumáit és minden fontos életeseményét.
Én nem tudok teljesen azonosulni ezzel a nézőponttal. Sokkal közelebb érzem magamhoz azt a szemléletet, amely szerint a lélek nem minden részletet választ meg tudatosan, csak bizonyos megtapasztalásokat, amiket sokféle útvonalon átélhet. Azaz az élete nem egy előre megírt forgatókönyv.
Olyan körülmények közé érkezik, amelyek összhangban állnak azokkal a témákkal, amelyekkel dolga van.
Ebben a megközelítésben a család sem véletlen. Sokkal inkább az a közeg, amely a leginkább lehetővé teszi mindazoknak a tapasztalatoknak az átélését, amelyek fejlődésünket szolgálhatják.
Amikor összeér a három réteg
Ez az a pont, ahol számomra az emberi történet három rétege egységgé válik.
A személyes történet megmutatja, hogyan alkalmazkodtunk a korai tapasztalásokhoz.
A családi rendszer megmutatja, hány meg hány ősünk történetével állunk kapcsolatban.
A lélek útja pedig egy még tágabb perspektívába helyezi mindezeket a tapasztalatokat és kapcsolódásokat.
Innen nézve a három réteg már nem különálló, hanem egymásból következik.
Amikor erre rálátunk, gyakran mély belső megnyugvás születik. Nem azért, mert minden kérdésünkre választ kapunk. Hanem mert életünk történései lassan összefüggő történetté rendeződnek.
A regresszív terápia számomra
Egy belső utazás. Olyan módosult tudatállapotban végzett munka, amelyben képek, érzések, emlékek vagy szimbolikus történetek jelenhetnek meg.
Hogy ezek objektív múltbeli emlékek, a tudattalan szimbólumai vagy a lélek saját nyelve, azt nem tartom a legfontosabb kérdésnek.
Sokkal inkább azt figyelem: Mit szeretne megmutatni ez az élmény? Mit ért meg belőle az ember? Milyen belső változást indít el?
A terápiás érték számomra nem abból fakad, hogy bizonyítani tudunk-e valamit. Hanem abból, hogy a megélt élmény közelebb visz-e önmagunkhoz.
A megértésből megnyugvás születik
A harmadik réteg számomra nem újabb válaszokat akar adni. Sokkal inkább egy új nézőpontot. Innen nézve a személyes történetünk és a családi rendszerünk már nem egymástól független események. Hanem ugyanannak a mélyebb történetnek a különböző megnyilvánulásai.
Kapcsolataink, veszteségeink, örömeink, lehetőségeink, mind lassan értelmet nyerhetnek egy nagyobb összefüggésben.
Eljuthatunk ahhoz az érzéshez, hogy még a legnehezebb tapasztalataink sem feltétlenül értelmetlenek.
Az EREDŐ szemléletéből
Számomra ez a nézőpont nem arról szól, hogy megmagyarázzunk mindent, ami velünk történik. Nem arról, hogy felmentsük a bántást azzal, hogy „erre biztos szükség volt”.
Sokkal inkább arról, hogy megengedjük magunknak a lehetőséget: életünk eseményei talán egy nagyobb történet részei is. Egy olyan útnak, amelynek minden rétege közelebb vezethet bennünket ahhoz, amit az EREDŐ-nek nevezek.
A cikksorozat zárógondolata
Ha ezt a három írást egymás mellé tesszük, kirajzolódik a teljes ember képe.
Az első réteg megmutatja, hogyan formált bennünket az életünk.
A második réteg megmutatja, hogy nemcsak a saját történetünket hordozzuk.
A harmadik réteg pedig megnyitja annak lehetőségét, hogy mindez egy még mélyebb rend része is lehet.
És talán éppen ez az EREDŐ lényege.