Ha megértjük, honnan érkezünk, könnyebben felismerjük azt is, merre tartunk.
Amikor életünk nehézségeire keressük a választ, természetes módon először önmagunk felé fordulunk. Megvizsgáljuk mit éltünk át, mi történt velünk életünk során, és mind erre hogyan reagáltunk.
Az önismereti út első szakasza valóban erről szól. Saját történetünk megértéséről. Egy idő után azonban sok emberben megszületik egy új kérdés.
Valóban minden velem kezdődött?
- Miért félek attól, amit senki sem tanított?
- Miért érzem néha mások fájdalmát a sajátomnak?
- Miért ismétlődnek ugyanazok a sorsok a családunkban?
- Miért választanak generációkon keresztül hasonló társakat?
- Miért jelennek meg újra és újra ugyanazok a betegségek, veszteségek vagy élethelyzetek?
Nem önmagunkban létezünk
A modern ember hajlamos úgy tekinteni önmagára, mint önálló egyénre. Valójában azonban mindannyian egy történetbe, egy családi rendszerbe érkezünk.
Mire megszületünk, előttünk már generációk éltek, akik: szerettek, gyászoltak, harcoltak, veszítettek, hallgattak, reméltek.
Ők alakították azt a családi rendszert, amelybe megérkezünk. És bár saját életünket mi éljük, nem teljesen üres lappal indulunk. Nemcsak genetikai örökséget kapunk. Kapcsolódási mintákat. Érzelmi traumákat. Családi hiedelmeket. Lojalitásokat. És olykor olyan történeteket is, amelyekről senki sem beszélt.
A család láthatatlan emlékezete
Minden családnak megvan a maga története. Vannak benne: örömök, sikerek, büszkeségek, és vannak veszteségek: korai halál, kirekesztett családtagok, titkok, elhallgatott gyermekek.
Sokszor nem maga az esemény hat tovább.
Hanem a hallgatás. A kimondatlan érzések terhe. A nyilvánvaló tagadása.
Ha a valóság nem talál szavakat, más formában él tovább. Gyakran érzésekben, kapcsolatokban, vagy megmagyarázhatatlan viselkedésben.
A szeretet sokszor lojalitásként jelenik meg
Gyermekként feltétel nélkül szeretjük a családunkat, még akkor is, ha igazságtalanul bántak velünk. A szeretetből pedig mély lojalitás fakad.
Olykor annyira mély, hogy tudattalanul is készek vagyunk hordozni azt, amit szeretteink nem tudtak feldolgozni. Nem azért, mert valaki ezt kéri tőlünk. Hanem mert a rendszerhez tartozás ezt diktálja.
Lehet, hogy valaki sikeresebb lehetne, mégis újra és újra visszahúzza önmagát. Lehet, hogy valaki nem meri megélni a boldogságát. Nem azért, mert ezt akarja, hanem mert egy láthatatlan hűség működik benne.
Nem a múlt rabjai vagyunk
Nem hiszem, hogy őseink történetei mindenképpen determinálják a sorsunkat. De kétségkívül hatnak ránk. És amit nem látunk, azt nehezebb szabadon alakítani.
Amikor azonban felismerjük ezeket a mintázatokat, lehetőségünk nyílik megköszönni az életet, elismerni őseink sorsát és tisztelettel náluk hagyni azt, ami nem a miénk.
A család nem akadály
Sok önismereti út azt sugallja, hogy a gyógyuláshoz el kell távolodnunk a családunktól. Igen, a leváláshoz és átrendeződéshez, olykor áldásos lehet egy kis távolság.
Azonban a család nem ellenség. Hanem az a hely, ahonnan az életet kaptuk. Nem kell egyetértenünk mindazzal, ami történt. Nem kell felmentenünk senkit a hibáiért. De amikor képesek vagyunk elfogadni, hogy történetünk innen indult, valami megváltozik bennünk és elkezdődhet a gyógyulás.
Mit jelent a családállítás számomra?
Sokan úgy gondolnak a családállításra, mint valami különleges, megfoghatatlan módszerre.
Számomra viszont nagyon is megfogható.
Ugyanis segít, megfogni és láthatóvá tenni a láthatatlant. Azokat a dinamikákat, történeteket, amelyek szavakkal nehezen megfogalmazhatók vagy eddig egyáltalán nem is voltak szavaik.
Nem azért dolgozunk a családi rendszerrel, hogy hibást keressünk. Végképp nem azért, hogy megváltoztassuk a múltat. Hanem hogy mindenki visszakaphassa a saját helyét és ezzel együtt mi is visszatalálhassunk a saját életünkhöz.
Az EREDŐ szemléletéből
A második réteg számomra nem arról szól, hogy a családunkban keressük minden nehézségünk okát. Csupán arról, hogy felismerjük: egyetlen ember története sem önmagában kezdődik.
Mindannyian egy hosszabb történet folytatásai vagyunk.
Amikor tisztelettel ránézünk arra a rendszerre, amelyből érkeztünk, lassan elkülönülhet egymástól az, ami valóban a mi életünk, és az, amit szeretetből vagy lojalitásból hordoztunk tovább.
Ekkor születik meg a szabadság.
A következő rész…
Ha azonban még mélyebbre tekintünk, újabb kérdés bontakozik ki.
Miért éppen ebbe a családba születtünk?
Lehetséges, hogy a személyes történetünk és a családi rendszerünk sem önmagában áll, hanem egy még tágabb összefüggés része?
Erről szól a cikksorozat következő része: A harmadik réteg – A lélek útja: Amikor életünk története mélyebb értelmet nyer.